A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) alapítója 1896. szeptember 1-én született Kalkuttában.
1896-1915: Vallásos család – vallásos neveltetés
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) alapítója 1896. szeptember 1-én született Kalkuttában. Abhay Charan De néven látta meg a napvilágot. Édesapja, Gour Mohan De sikeres kereskedő volt, édesanyját Rajaninak hívták. Születésekor az asztrológus különleges jóslatot mondott: “Amikor a gyermek felnő s hetvenéves lesz, átkel az óceánon, és a vallás nagy prófétájaként száznyolc templomot nyit majd”. Abhay apja vaisnava volt, s gyermekét is annak nevelte. Gour Mohan vaisnava jövőt álmodott fiának: bevezette a vaisnava kultúrába, s mikor a kis Abhay már 6-7 évesen gyakorolni szerette volna a vallás egyes elemeit, mindenben segítette és támogatta őt. Rendszeresen látott vendégül szádhukat az otthonában, s mindig megkérte őket: “Kérlek, áldjátok meg a fiamat!” Az egyetlen fontos dolog, amit Abhay nem apjától, hanem lelki tanítómesterétől tanult, az a transzcendentális irodalom nyomtatása és terjesztése volt.
1916-1931: Egyetemi évek – első találkozás a lelki tanítómesterével
Abhay 1916-ban, 20 éves korában a Kalkuttai Egyetem hallgatója lett. Egyetemi évei alatt a Gandhi vezette függetlenségi mozgalom hatása alá került, és a független India eszméje magával ragadta. 1920-ban, miután befejezte a tanulmányait és letette a vizsgáit, Gandhi akkori felhívásának eleget téve, visszautasította a diplomát, így fejezve ki tiltakozását az angol elnyomás ellen.
1922-ben, 26 éves korában barátja unszolására ellátogatott egy vaisnava központba, ahol találkozott későbbi lelki tanítómesterével, Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákurával. Abhayra mély benyomást tett, ahogy a mester elmagyarázta: a függetlenségi mozgalom célja átmeneti, és nem vezet a tökéletességhez. Bhaktisziddhánta már ekkor hangsúlyozta a vaisnavizmus prédikálásának jelentőségét, ám Abhay ekkor még mit sem értett szavaiból. Prabhupáda gyakran visszaemlékezett, hogy valójában azon az estén fogadta el Bhaktisziddhánta Szaraszvatít lelki tanítómesterének.
1932-1936: Avatás – elhatározás
Abhay – ekkor már feleségével és családjával együtt – Kalkuttából Allahabadba költözött. Gyógyszerész-üzletkötő lett, s bár igyekezett eltartani családját, mindinkább a lelki élet felé fordult. Ekkor fedezte fel saját vaisnava örökségének mélységét és egyetemes, mindenkire érvényes, magasztos mondanivalóját.
1932-ben, 36 évesen, első találkozásuk után 10 évvel kapott avatást, és Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványa lett. Az elkövetkező négy évben egy tucatszor találkozott lelki tanítómesterével, aki különleges figyelemben részesítette őt. Beszélgetéseik során többször is kifejezte vágyát Abhaynak: szeretné, ha az egész világon elterjedne a vasinavizmus, méghozzá a könyvnyomtatás és a könyvterjesztés által.
1936 decemberében Bhaktisziddhánta Szaraszvatí 63 évesen elhagyta ezt az anyagi világot. Halála előtt egy hónappal levelet írt Abhaynak: “Meggyőződésem, hogy képes vagy angolul elmagyarázni gondolatainkat és érveinket azoknak, akik nem beszélnek ezeken a nyelveken [bengáliul és hindiül]. Ez neked és hallgatóságodnak is hasznára válik majd. Minden remény megvan rá, hogy kiváló angol prédikátor legyen belőled.”
1936-1964: A prédikálás fellendülése – lemondás a családi életről
Élete következő, Indiában eltöltött harminc éve nem más, mint annak az egyetlen és egyre növekvő vágynak a története és beteljesülése, hogy kiváló angol nyelvű prédikátorrá váljon. Családja eltartása mellett egyre több energiát szentelt a vasinavizmus terjesztésének. Elindította a Vissza Istenhez magazint, melyet saját kezűleg írt, sokszorosított és terjesztett. Megalapította a Bhakták Ligája nevű szervezetet, amelynek önálló központot is szerzett, emellett pedig előadásokat, prédikáló programokat tartott.
Szerette volna, ha családja is támogatja tevékenységeit, de csak a biztos megélhetést várták tőle. 1950-ben, 54 éves korában erős elhatározással az indiai hagyománynak megfelelően teljesen lemondott a családos és világi életről. Ezután bár ṇehéz körülmények között élt, és nehezen tudta magát és magazinját fenntartani, India legszentebb helyére, Vrindávanába zarándokolt. Itt írt, tanulmányozta a szentírásokat, és innan utazott naponta Delhibe, hogy a magazinja kiadását intézze, és hogy terjessze azt.
1965-1977: A Krisna-hit elterjesztése Nyugaton – Az ISKCON megalapítása
1965. augusztus 13-án egy teherhajó fedélzetén útnak indult Kalkuttából azzal a szándékkal, hogy elterjessze a Krisna iránti odaadást, a Krisna-tudatot az egész világon. Tudta, hogy ehhez előszőr Amerikát kell meggyőznie. Biztos volt benne, hogy ha ott sikerrel jár, utána az egész világon elterjed majd a Krisna-tudat filozófiája.
69 évesen vágott neki az Atlanti-óceánt átszelő utazásnak. Az utazás során tengeri betegségben szenvedett és több szívrohamot kapott, de Bhaktivedanta Swami úgy érezte, hogy az Úr védelmezi: a heves szívrohamok nem tértek vissza és tengeri betegsége is elmúlt. A Jaladuta 1965-ös óceáni útja csöndes volt. Pandia kapitány kijelentette, hogy egész pályafutása alatt nem látott még ilyen békés atlanti átkelést. “Ez az Úr kegye”, hangzott Bhaktivedanta Swami válasza.
1965. szeptember 19-én a teherhajó befutott New Yorkba. Mindössze hét dolláral és némi gabonával a zsebében, egy barna esernyővel, egy kis bőrönddel és egy ládányi általa angolra fordított és háromszáz példányban kiadott Srímad-Bhágavatam könyvvel Bhaktivedanta Swami megérkezett az ismeretlen Amerikába. A lehetetlennek látszó küldetést hamar siker koronázta. Megérkezése után egy évvel már hivatalosan is megalapította a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét (ISKCON – www.iskcon.org), amely rohamos fejlődésnek indult. Taglétszáma hamarosan több százra nőtt, sorra nyíltak a nagy amerikai városokban az újabb központjai, vidéken az önellátó farmközösségek, s a fejlődés olyan méreteket öltött, hogy Bhaktivedanta Swami már Amerikán kívül is prédikálhatott. Indiában is létrehozta a szervezetet, több templomot nyitott. Prédikáló tevékenységének utolsó 12 éve alatt a jóslatnak megfelelően a világ különféle országaiban 108 templomot és több farmközösséget alapított, tizennégyszer körbeutazta a földet, hogy előadásokat tartson, emellett több mint 50 kötetnyi magyarázatokkal ellátott fordítást készített jelentős indiai szentírásokhoz, s több ezer tanítványt avatott fel és vezetett be a Krisna-tudat misztériumába.
1977. november 14-én, 81 évesen, Indiában hagyta el ezt a világot, szeretett tanítványai körében. Eltávozása egy életnyi, Krisnának végzett tiszta odaadó szolgálat végét jelölte. A vaisnavizmus általa vált a világ minden táján ismertté, s az ő ösztönzésére fogadták el a Nyugat lakói is a bhakti, a Krisna iránti odaadás folyamatát az önmegvalósítás eszközeként.
