|
1896-1915: Vallásos család - vallásos neveltetés A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete alapítója 1896. szeptember 1-én született India Kalkutta nevű városában. Abhay Charan De néven látta meg a napvilágot. Édesapja, Gour Mohan De sikeres kereskedő volt, édesanyját Rajaninak hívták. Születésekor az asztrológus különleges jóslatot mondott: "Amikor a gyermek felnő s hetvenéves lesz, átkel az óceánon, és a vallás nagy prófétájaként száznyolc templomot nyit majd". Abhay apja tiszta vaisnava volt, s gyermekét is Krisna-tudatosnak nevelte. Gour Mohan Krisna-tudatos jövőt álmodott fiának: bevezette a vaisnava kultúrába, s mikor a kis Abhay már 6-7 évesen gyakorolni szerette volna a vallás egyes elemeit, mindenben segítette és támogatta őt. Rendszeresen látott vendégül sádhukat az otthonában, s mindig megkérte őket: "Kérlek, áldjátok meg a fiamat!" Az egyetlen fontos dolog a Krisna-tudatban, amit nem apjától, hanem lelki tanítómesterétől tanult, akivel fiatalemberként találkozott, az a transzcendentális irodalom nyomtatása és terjesztése volt. 1916-1931: Egyetemi évek - első találkozás a lelki tanítómesterével Abhay 1916-ban, 20 éves korában a Kalkuttai Egyetem hallgatója lett. Egyetemi évei alatt ő is a Gandhi vezette függetlenségi mozgalom hatása alá került, és a független India eszméje magával ragadta. Olyannyira, hogy 1920-ban, miután befejezte a negyedik évet és letette a vizsgáit, Gandhi akkori felhívásának eleget téve, visszautasította a diplomát, így fejezve ki tiltakozását az angol elnyomás ellen. Egyetemi tanulmányait soha nem folytatta, diplomát sohasem szerzett. 1922-ben, 26 éves korában barátja unszolására ellátogatott egy vaisnava központba, ahol találkozott későbbi lelki tanítómesterével. Egész életében meghatottan idézte fel első találkozását Bhaktisiddhánta Sarasvatí Ţhákurával, hiszen bár először nem akart vele találkozni, csak mintegy kétórás beszélgetés után váltak el. Abhayra mély benyomást tett, ahogy Bhaktisiddhánta Sarasvatí Ţhákura elmagyarázta: a függetlenségi mozgalom célja átmeneti és nem vezet a tökéletességhez. Bhaktisiddhánta már ekkor hangsúlyozta a vaisnavizmus prédikálásának jelentőségét, ám Abhay ekkor még mit sem értett ezekből a szavakból: - Mindketten művelt fiatalemberek vagytok. Miért nem prédikáljátok az Úr Caitanya üzenetét az egész világon? - mondta nekik. Sríla Prabhupáda gyakran visszaemlékezett, hogy valójában azon az estén fogadta el Bhaktisiddhánta Sarasvatít lelki tanítómesterének. "Nem hivatalosan - mondta -, hanem a szívemben. Úgy gondoltam, hogy egy nagyon kedves szent emberrel találkoztam." 1932-1936: Avatás - elhatározás Abhay - ekkor már feleségével és családjával együtt - Kalkuttából Allahabadba költözött. Gyógyszerész-üzletkötő lett, s igyekezett eltartani családját, s eközben mindinkább a lelki élet felé fordult. Ekkor fedezte fel saját vaisnava örökségének mélységét és a Krisna-tudat egyetemes, mindenkire érvényes, magasztos mondanivalóját. 1932-ben, 36 évesen, első találkozásuk után 10 évvel kapott avatást, és Bhaktisiddhánta Sarasvatí tanítványa lett. Az elkövetkező négy évben egy tucatszor találkozott lelki tanítómesterével, aki különleges figyelemben részesítette őt. Beszélgetéseik során többször is kifejezte vágyát Abhaynak: szeretné, ha az egész világon elterjedne a Krisna-tudat, méghozzá a könyvnyomtatás és a könyvterjesztés által. - Bármikor pénzhez jutsz, nyomtass könyveket! - mondta neki. 1936 decemberében Bhaktisiddhánta Sarasvatí 63 évesen elhagyta ezt az anyagi világot. Halála előtt egy hónappal levelet írt Abhaynak: "Meggyőződésem, hogy képes vagy angolul elmagyarázni gondolatainkat és érveinket azoknak, akik nem beszélnek ezeken a nyelveken [bengáliul és hindiül]. Ez neked és hallgatóságodnak is hasznára válik. Minden remény megvan rá, hogy kiváló angol prédikátor legyen belőled." 1936-1964: A prédikálás erősödése - lemondás a családi életről Élete következő, Indiában eltöltött harminc éve nem más, mint ennek az egyetlen és egyre növekvő vágynak - kiváló angol nyelvű prédikátorrá válni - a története és beteljesülése. Családja eltartása mellett egyre több energiát szentelt a Krisna-tudat prédikálásának. Elindította a Vissza Istenhez magazint, melyet saját kezűleg írt, sokszorosított és terjesztett. Megalapította a Bhakták Ligája nevű szervezetet, amelynek önálló központot is szerzett, emellett pedig előadásokat, prédikáló programokat tartott. Szerette volna, ha családja is támogatja, ám ők csak a pénzt és a biztos megélhetést várták tőle, a család fenntartójától. Prabhupáda később így emlékezett vissza: "Azt akartam, hogy amennyire lehetséges, feleségem velem együtt dolgozzon a Krisna-tudat terjesztésében, s rá akartam venni, hogy segítsen. De nagyon makacs volt. Végül aztán harminc év után megértettem: semmi támogatást nem remélhetek tőle." Aztán egy napon férje Símad-Bhágavatam köteteit Prabhupáda felesége teasüteményre cserélte. Amikor Abhay hazaérkezett és szent könyveit kereste, egészen megrendült. Az esemény arra késztette, hogy örökre elhagyja családját. 1950-ben, 54 éves korában, erős elhatározással maga mögött hagyta hát őket, üzletével együtt. Ezután következett életének legnyomorúságosabb időszaka. Elszegényedett, önmagát és magazinját is alig tudta fenntartani. Ezalatt India legszentebb helyére, Vrndávanába zarándokolt, s ott írt, tanulmányozta a szentírásokat, és onnan utazott be a messzi Delhibe, hogy a magazinja kiadását intézze és terjessze azt. Anyagi életének csődje azonban nem kedvetlenítette el, inkább arra ösztönözte, hogy még jobban meghódoljon Krsnának és lelki tanítómestere vágyának. 1965-1977: A Nyugat "meghódítása" - az ISKCON megalapítása 1965. augusztus 13-án egy ütött-kopott teherhajó fedélzetén útnak indult Kalkuttából azzal a szándékkal, hogy elterjessze a Krisna-tudatot az egész világon. Tudta, hogy ehhez előszőr Amerikát kell meggyőznie. Biztos volt benne, hogy ha ott sikerrel jár, utána az egész világon elterjed majd a Krisna-tudat filozófiája. 69 évesen vágott neki az Atlanti-óceánt átszelő utazásnak. Az utazás során tengeri betegségben szenvedett és több szívrohamot kapott. Egyik este egy álmot látott: az Úr Krisna egy csónakban evezett, és azt mondta neki, ne féljen, csak menjen tovább. Bhaktivedanta Swami érezte, hogy az Úr védelmezi: a heves szívrohamok nem tértek vissza és tengeri betegsége is elmúlt. A Jaladuta 1965-ös óceáni útja csöndes volt. Pandia kapitány kijelentette, hogy egész pályafutása alatt nem látott még ilyen békés atlanti átkelést. Ez az Úr kegye, hangzott Bhaktivedanta Swami válasza. 1965. szeptember 19-én a teherhajó befutott New Yorkba. Mindössze hét dolláral és némi gabonával a zsebében, egy barna esernyővel, egy kis bőrönddel és egy ládányi általa angolra fordított és háromszáz példányban kiadott Srímad-Bhágavatam könyvvel Bhaktivedanta Swami megérkezett az ismeretlen Amerikába. A lehetetlennek látszó küldetést hamar siker koronázta. Megérkezése után egy évvel már hivatalosan is megalapította a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét (ISKCON), amely rohamos fejlődésnek indult. Taglétszáma hamarosan több százra volt tehető, sorra nyíltak a nagy amerikai városokban az újabb központjai, vidéken az önellátó farmközösségek, s a fejlődés olyan méreteket öltött, hogy Bhaktivedanta Swami már Amerikán kívül is prédikálhatott. Indiában is létrehozta a szervezetet, több templomot nyitott. Prédikáló tevékenységének ezen 12 éve alatt a jóslatnak megfelelően 108 templomot és több farmközösséget alapított, tizennégyszer körbeutazta a földet, hogy előadásokat tartson, emellett több mint kötetnyi magyarázatokkal ellátott fordítást készített jelentős indiai szentírásokról, s több ezer tanítványt avatott fel és vezetett be a Krisna-tudat misztériumába. 1977. november 14-én, 81 évesen, Indiában hagyta el ezt a világot, szeretett tanítványai körében. Eltávozása egy életnyi, Krsnának végzett tiszta odaadó szolgálat végét jelölte. Néhány nappal a vég előtt Sríla Prabhupáda azt mondta: annyit tanított, amennyit tudott. Titkára hozzátette: - Te lelkesítesz bennünket. - Igen - válaszolta Sríla Prabhupáda. - Ezt fogom tenni az utolsó leheletemig. |